Legyél gusztább megrendelő...

ha weboldalt (vagy más funkcionális felületet) rendelsz. Btw szia. Ma vizualizálunk egy kicsit, mert a kommunikáció gerince a gondolat, a húsa a szöveg, de a hamvas bőre (avagy selymes bundája) a vizuális küllem. (Lásd még: megnyúzva a topmodell sem szép.)

A névjegy, amit átadsz azon az üzleti vacsorán, amire el sem mentél

Amikor ügyfélként appot, websiteot vagy más funkcionális felületet rendelsz, aminek a lehető legtöbb eladást kell a legegyszerűbben generálnia, általában kapsz egy vagy több lehetséges megoldást, majd "nekem tetszik" alapon döntesz. "A vállalkozó magának csinál weboldalt." - mondja a marketingcoelhó, a matek meg vagy kijön, vagy nem.

Rád hagynám a dolgot azzal, hogy "egy vállalkozónak nem kell mindenhez értenie", de a felhasználói élmény, amiről ma szó lesz, kulcseleme a közted és a vásárlóid között levő kapocsnak: ez az a névjegy, amit átadsz azon az üzleti vacsorán, amire el sem mentél. Így legalább alapszinten illene képben lenned vele.

No pressure: ez nem stigmatizálás, nem vagy vizuális veszettfejszenyele, de még fontosabb, hogy fejős tehén se legyél: el kell tudnod választani a canváról 20 perc alatt összekattintott sablonszerű dögunalmat a valóban egyedi, de attól (és azzal együtt) jól is működő megoldástól. És ez nem könnyű feladat!

Szerencsére van segítség, egyre több. Például Serfőző Péter harmadik könyve. Az User Interface Design szükségszerű folytatása a design és typo alapjairól született munkáinak, ráadásul nagyban okult az előzőek tapasztalataiból.

A kötet akkor is érdekes, ha semmilyen vizuális affinitás nem szorult beléd, mert a felhasználói felületek rövid történetétől kezdve szépen elvezet a szinte már pixelbuzi, de fontos konkrétumokig. Lerántja a leplet arról a tévhitről, hogy a jó design szubjektív. (Ugyanis nem az: tetszhet más az ízlésedtől függően /ahogy szoktam mondani: holnap mindig lehet csinálni egy még szebb frontendet/, de szép számmal vannak olyan vizuális, működési és hatékonysági szempontok, amik univerzálisan érvényesek akkor, amikor kihegyezett csákányunkkal alászállunk a zsúfolt profitbarlangba fizetőképes teléreket keresve.)

Ha most felszisszensz és azt mondod: "nekem már 5 éve bebizonyították egy konferencián, hogy nem a gomb színe a lényeg", akkor tökéletesen igazad van. Az user interface sokkal több, mint egy betűtípus meg egy szín: egységes rendszerré (also called design system) összeállva képviseli a branded arculatát, és nagyon sok pénzt spórol neked, hiszen bármilyen digitális vagy akár nyomtatott anyag tervezésébe kezdesz is, már megvan a fél briefed, amit kiadsz. (És tudjuk jól: a projekt sikere félig a kivitelezőn múlik, félig meg azon, hogy el tudtad-e normálisan magyarázni a feladatot.)

Akarod vagy sem, a megfelelő UI-val mindenképpen foglalkoznod kell. Ha másért nem, hát a PWA korszak hajnala miatt. Örömmel töltene el, ha nem itt olvasnál róla először, de a könyvből kimaradt, ezért inkább írok róla pár sort: a Progressive Web App a weblap- (és alkalmazás)tervezés következő fokozata: böngészőben futó natív app, ami úgy néz ki, mint egy website, de valójában sokkal több. Ha a reszponzív anno egyesítette a mobil, tablet és webes megjelenéseket, akkor a PWA egyesíti az összes előbbit az appokkal és minden más UI felületeddel (ezért nagyon fontos tudatosan állnod az UI kérdéséhez). Részletezem majd egyszer, meg rá is kereshetsz, de kérlek, hogy ha 2023-ban bármilyen fejlesztő neked egy komolyabb weboldal (pl. webshop) kapcsán simán reszponzív weboldalra ad árajánlatot, és nem PWA-ra, akkor köszönd is meg neki a lehetőséget (ez is egy ilyen "legyél jobb megrendelő" meg "legyenek jobb kivitelezőink" álom).

Vissza a témához: sokkal magabiztosabb leszel a következő oldalad megrendelésekor az egyeztetésen, ha a száraz pogácsa felett a távolba tekintve...

• a Gutenberg-diagram (figyelmünk tipikus haladási mintája egy tartalmon) ismeretével már a skiccként (aka drótváz) eléd tárt tervekről megállapítod, hogy hozzáértő tervezte-e;
• grafikailag kidolgozottabb tervet tárnak eléd, sok eltérő elem apró azonosságait veheted észre (pl. azonos sarokkerekítések, térközök, sormagasságok, stb.), amiből sejtheted, hogy átgondolt koncepció van-e mögötte;
• eldobod a saját laptopod és legalább három teljesen eltérő eszközön is megnézed a kapott munkát, azonnal látni fogod, hogyan alkalmazkodik az eltérő eszközökhöz és mennyire rugalmas;
• rá tudsz kérdezni arra, egész pontosan miért az adott fontokat választották a grafikába, és tudni fogod, hogy szakmai-e a válasz;
• látod, hogy a színválasztás nem hasraütésre ment, és tudható, melyik színtérbe fér bele, hogy később nyomdai anyag esetén ne legyen dupla szívásod;
• ésatöbbi finomság...

A könyvnek kevés negatívum írható fel. Az egyik ilyen, hogy az UI kapcsán nem kerülnek említésre a haptikus lehetőségek (telefonrezgés), mint fontos kommunikációs mód ember és felület között. A másik, hogy továbbra is nehezen olvasható a szöveg: egy nyelvi lektor az egészet gördülékenyebbé, szóismétlésektől mentesebbé, egységesebbé tette volna, de ez a szakmai értékéből nem von le.

A rengeteg ábrával és grafikával tűzdelt munkától egy délután alatt jobb megrendelő lehetsz, szóval olvasásra fel!

Ha tetszett ez a levél,

bátran küldd tovább barátaidnak és ellenségeidnek is, vagy buzdítsd őket arra, hogy iratkozzanak fel, mert lesz még ilyen merényletem ellened.