From: hispan <hello@hispan.hu>
Sent: May 09, 2022 3:00 PM
To: you <you@yourdomain.yourcountry>
Subject: beleköpés a betűlevesbe

---

Szia Marketárs,

ebédelj velem betűlevest. Az nem csak finom, de a kezedbe adhat egy olyan fegyvert is a kommunikációban, amire eddig talán nem figyeltél oda eléggé.

Nemrég olvastam el Serfőző Péternek a TIPOGRÁFIA - A vizuális kommunikáció alapja című kötetét, és késztetést érzek, hogy olvasónaplót írjak róla.

De előbb a barátaimról osztok meg egy titkot. Kétféle marketingest ismerek: az egyiket érdekli, hogy hogyan néz ki a weboldalának / hírlevelének tipográfiája (vagyis milyen betűtípust és hogyan használ), a másikat meg nem.

A szakmai értéke mindkét egyednek lehet azonos. A különbség kettejük között inkább az, hogy előbbi - amellett, hogy tanúbizonyságot tesz vizuális kultúrájáról is - egy plusz kommunikációs csatornát tud használni. Bár én pixelbuzi vagyok, de mint látni fogod, ez nem csak szépészeti kérdés.

Az első dolog, amit a brandedből látnak...

... az a betű.

Szinte mindenki arról álmodik, hogy már akkor megismerjék, amikor belép egy terembe. Szerencsétlen branded is ugyanezt szeretné, te viszont éhezteted. Megszabadítod az első és legalapvetőbb olyan elemtől, ami felismerhetővé tenné: a betűlevestől.

Én persze megértem, hogy induló (vagy haladó) vállalkozásként vagy márkaként legkisebb gondod is nagyobb ennél, sokszor viszont azt tapasztalom, hogy később már nehéz a váltás: egyrészt beléptél a piacra valahogyan (és fel is címkéztek), másrészt rád ragad a logo meg a fontja is, és ehhez illesztgeted az éppen aktuális grafikusod vagy trend által diktált vizuális elemeket.

Az egésznek a megreformálása ráadásul még sok pénzbe is kerül, és nem látod a számszerű megtérülést, csak a kiadási oldalt. Kurt Weidemann, aki dolgozott a Porschénak és a német vasútnak is, 1990-ben megtervezte a Mercedes által használt betűtípust, és azt mondta, hogy a tipográfia olyan, mint a szerelem vagy a főzés: nem számszerűsíthető. Tény, hogy csak az igazán igényesek fordítanak figyelmet a minőségi romantikára, konyhára és tipográfiára.

Pedig a stílus maga a cég

Ezt pedig akár online, akár offline, első körben grafikai formában tudod átadni, és ha nagyon lecsupaszítjuk a dolgot, akkor az első kör első pillanata a logódra és a betűtípusra szűkül le. Miért hagynád ki ezt a ziccert?

Ahhoz persze, hogy boldogulni tudj ebben a világban, fel kell tudnod tenni a megfelelő kérdéseket, és ebben segít nagyon sokat ez a könyv.

Serfőző Péter munkáját három okból ajánlom:

1) Akár megrendelő, akár kivitelező, akár fogyasztó vagy, röviden és tömören tud neked hatalmas tudatosságot adni tipo és szűkebben vett vizualitás témakörében (mennyivel hasznosabb ez, mint a Dzsungel könyve).

Btw a kötet szerzője nem is rejti véka alá, hogy egy designtudatosabb Magyarországról álmodik, én meg gyorsan hozzáteszem, hogy egy olyan helyen, ahol a kültéri kommunikáció elérte az emojikra redukálódott mélypontját, remélhetőleg már csak felfelé van tovább.

2) Rengeteg olyan példát tartalmaz, amik nem csak betűtípus-tudatosságra ébresztenek, de jó leckéket is adnak neked arra, hogyan használd a tipográfiát kommunikációs eszközként.

3) Megmutatja, hogy megérdemled a jót: az új iroda, az új céges kocsi és az új szerető mellett igenis elérheted, hogy legyen végre legalább egy styleguideod vagy jobb esetben egy brandbookod. Leegyszerűsíti az életed, könnyíti a döntéshozatalt és gördülékenyebb lesz az együttműködés megrendelő, marketinges, grafikus és webes között.

+1) Sajnos nem fizetett érte, hogy ajánljam neked, így kénytelen vagyok ezt lelkiismereti okokból megtenni.

A magyartalan mondatokon és a szóismétléseken tedd túl magad (miért mindig a lektorokon spórolnak?), és szánj 3 órát erre a kötetre, hogy ránézésre kicsit gusztusosabb lehess utána.

Ha tetszett ez a levél,

bátran küldd tovább barátaidnak és ellenségeidnek is, vagy buzdítsd őket arra, hogy iratkozzanak fel, mert lesz még ilyen merényletem ellened.

Ha nem szeretnél lemaradni a következő levélről, itt a tettek ideje:

<<< vissza a valóságba