- Mi folyik a Temun?

- A bolygón vagy a webáruházban?

- A bolygón... - kérdezte Bob Thorsten azok tekintetével, akik azt hiszik, hogy nyilvánvalót kérdeztek, de a visszakérdezés árnyalja a lehetőségeket, és ők egy pillanat alatt érdeklődésük alternatív, soha nem is ismert oldalára lesznek kíváncsiak.

- Fondorlatos politikai játszmák. - válaszolta Fred Hoyle.

Fred és Bob egy online kereskedelemről szóló konferencián ültek. Az online kereskedelem során bizonyos emberek elektronokat használnak arra, hogy más embereket rávegyenek arra, vásárolják meg a portékájukat. A portéka német eredetű szó, eredetileg kenyérszeletet jelentett, és nagyon szép. Délután négy óra múlt. A napközbeni perzselő hőséggel akár kenyeret is lehetett volna sütni. A helyzettel szélmalomharcot vívott a lassú romlás első jeleit mutató Holiday Inn szálló légkondicionálása a konferenciateremben.

- Politikai?

- Politikai. Hogyhogy te soha semmit nem tudsz a közéleti eseményekről? Néha azt hiszem, hogy a melegtől megolvadt linóleum gőzét szívod be délelőttönként a bárban... - szólt Fred mély, öblös hangján. Tokája ütemesen követte hanghordozását, hanghordozása beszédstílusát, beszédstílusa pedig kisstílű webáruházakkal elért tiszavirág-életű üzleti sikereiből adódó indokolatlan büszkeségét. Fred arra gondolt néha: a tiszavirágzás rövid, de minden évben eljön.

- Ne haragudj, gyakran elalélok mostanában... - Bob nem gyönyörökre, hanem súlyos lelki problémákra gondolt: kiégései pszichológusa szavaival élve nem elszigetelt tűzesetek voltak, hanem Kalifornia állam legnagyobb, évekig folyamatosan tomboló tűzvihara. Kimerült ebben egy kissé.

Mindketten e-kereskedők voltak. Csendben hallgatták az aktuális fellépőt, aki a platformok mögött húzódó örök érvényű logikákról beszélt. Clausewitzre hivatkozott. A stratégiák múlhatatlan rendszerére. Nem tudta, ki az a Klausewitz. A teremben egyetlen ember ült, aki tudta, ki az a Kjalusewitz, de ő éppen a telefonját nyomogatta. A konferencia térben és időben olyan széles távlatokat nyitott, hogy a narratíva szétesett. Láttak már szétesett narratívat? Olyan, mint a hasba lőtt tengeri csillag. A hotel takarítói csendben, fekete nyelű seprűkkel próbálták összeseperni.

- Na és hogy van ez a politikai dolog a Temun? - szólt három perc hét másodpercnyi, gondosan kivitelezett hallgatás után Bob Fredhez.

- Nehéz ügy. A Temu lakói, a temuk, arról vitatkoznak jelenleg, hogy a posztplanetáris lelkiönállóság vagy a pángalaktikus atlétaszocializmus útján haladjanak-e... - mondta a legnagyobb természetességgel Fred.

- Hmm... - válaszolta Bob.

A terem hatalmas ablakain betűző napfény csillagokat vetett a műszálas padlószőnyeg hullámain. Az előadó immár harmadik változatban írta újabb és újabb diájára Czlausewitz nevét. Vagy Calusewict. Vagy Clausenvittz. Lapzártáig még kiderülhet.

- Mire tippelsz? - fordult ismét Fred felé Bob.

- Hmm?

- Mi a tipped, mi lesz a vége?

- Nehéz kérdés. Súlyos. A Temu egy hetedik típusú protoplazmatikus civilizáció, legközelebbi szomszédja a Talfamador. A Talfamadoron van egy emberkert. Az olyan, mint az állatkert, csak embereket mutogatnak benne. A Talfamador emberkertjének leghíresebb lakója Billy Pilgrime. A Temun is épül egy emberkert. De mindegy is, figyelj... Azt akartam mondani, hogy az ilyen népek a posztplanetáris lelkiönállóság és a pángalaktikus atlétaszocializmus kérdése kapcsán többnyire polgárháborúig acsarkodnak, és megsemmisítik saját magukat. Szomorú, szomorú... - ingatta Fred a fejét, miközben homlokáról újabb izzadságcsepp gördült le, egyenesen a "fontos marketing jegyzetek" nevezetű üres füzetre, amit tegnap, a konferencia megnyitóján kapott. Mindenki kapott ilyen füzetet. Senki nem írt bele semmi fontosat. Senki nem írt bele semmit. Senkinél nem is volt toll.

- Én azt gondolom, és ezt nagyon őszintén mondom neked, - kezdte Bob egy mély és nehéz lélegzet után - hogy a kereskedelemnek felül kellene emelkednie a társadalmi-politikai kérdéseken. - majd hosszú, őszinte, mindazonáltal bizonytalan és reményteljes tekintetet vetett Fredre.

- Bob, - sóhajtott Fred - neked halovány fogalmad sincsen arról, hogy mit mondtam az előbb. Még a szavakat sem értetted a mondatban. - fejezte be inkább szomorú, mint kritikusnak szánt válaszát.

Csend telepedett a kettejük és kényelmetlen székeik alkotta mikrouniverzumra a hatodik sorban. Húsz sor volt összesen a teremben. A legtöbb már üres volt. Egy részük mindig üres volt. A szervezők szerint hiba volt az early bird ajánlatának landing oldalán sárga hátterű gombokat használni. Úgy folyt el a konverzió, mint veríték a fedetlen tarkón.

- Te Fred... - kérdezte kisvártatva Bob - És mi a helyzet a másik Temuval?

- Melyikkel? A webshoppal? - nyerte vissza csendesen lankadó érdeklődését Fred.

- Azzal.

- Azzal...

- Azzal?

- Azzal nagyon ráb@sztunk...

- Rá?

- Rá.

- Hacsak...

- Hacsak?

- Hacsak nem találunk ki egy újabb szakkifejezést...

- Szakkifejezést...

- Azt...

- Éjjel álmodtam, Fred...

- És mit álmodtál, Bob?

- Egy prostival enyelegtem a bárban, aztán felvittem a szobámba. Lepippantott. Utána felhúzta a sliccemet és elvett tőlem egy húszast. Én azt kérdeztem tőle, mi volt ez az udvariasság a sliccemmel? Mire ő azt felelte: hozzáadott érték!

- Hozzáadott érték... hmm... - ízlelgette e két szót Fred a szájában, az elméjében, még igen hosszan. - Hozzáadott érték... Ez is megérne egy konferenciát!

Ha tetszett ez a levél,

bátran küldd tovább barátaidnak és ellenségeidnek is, vagy buzdítsd őket arra, hogy iratkozzanak fel, mert lesz még ilyen merényletem ellened.